A coachingban nagyon sokféle eszközt és technikát használunk, melyek segítenek bennünket a kliensünkkel való munkában. Az egyik ilyen eszköz a tanmese, amely amellett, hogy színesíti az üléseket, és oldja a feszültséget és szorongást, segíthet érzelmek, viselkedési minták, megküzdési stratégiák felismerésében.
A mesét olvasva mindenki a saját élethelyzetére vetítve juthat el a maga tanulságához.
Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Ifjú tanítványával járta a világot, s közben mindegyre csak tanította, okította. Egy este, mikor a hegyekben jártak, lassan rájuk esteledett. Nem volt hol aludniuk. Nem messze megláttak egy düledező házat. Odamentek és bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek. A gazda azt mondta nekik, hogy szívesen megosztja velük szegényes vacsoráját, de szállást csak a pajtában, a kecske mellett tud adni. A gazdag ember megköszönte neki, hogy befogadta őket éjszakára. Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a gazdát, hogy miből élnek, mivel keresik a kenyérre valót..- “Van nekünk ez az egy kecskénk. Az asszony minden nap megfeji, a tejből túrót, tejfölt és sajtot készít. Én meg lemegyek a városba, és eladom a vásárban.” „Aztán jól meg lehet ebből élni?” − kérdezte a gazdag ember. “Hát, csak szűkösen. Szegények vagyunk. A kecskén és ezen a rozoga viskón kívül nincs egyebünk.” Vacsora után mind nyugovóra tértek. A gazdag ember az ifjú tanítványával a pajtában, a kecske mellett.
Virradatkor, mikor még a háziak aludtak, a gazdag ember felébresztette a tanítványát, és azt mondta neki: ”Ébredj gyorsan, menj és lökd be a kecskét a szakadékba!” “De mester! Hát már hogy tehetnék én ilyet? Hiszen ezen a kecskén kívül nincs egyebük! Miből élnek meg ezután?“. Te csak tedd, amit mondtam.” válaszolta a gazdag ember. „Amikor a tanítványomul szegődtél, megfogadtad, hogy mindig azt csinálod, amit mondok neked.” Mit volt mit tenni. Felkelt a tanítvány, kivezette a kecskét a pajtából, felvitte a szirtre, aztán belelökte a szakadékba. Ezután köszönés nélkül tovább álltak.
Telt, múlt az idő. A gazdag ember tanításainak köszönhetően az ifjú tanítványból nagyon módos ember lett. De egész életében lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy annak idején szakadékba lökte a szegény ember kecskéjét. Így hát, egyszer csak gondolt egyet. Fogott egy nagy szekeret. Telis-tele pakolta mindenféle földi jóval. Befogott a szekér elé két szép lovat. Aztán elindult vele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, és jóvá tegye, amit csinált.
Hát, nem akart hinni a szemének. Mert a düledező viskó helyén most egy csodaszép, hatalmas ház állt, szépen megművelt földekkel és istállókkal. Ahogy közeledik a házhoz, már ott várja a gazda, akinek a kecskéjét elveszejtette. Mondja neki szégyenkezve, csodálkozva: “Biztos nem emlékszik már rám. A mesteremmel jártam maguknál sok évvel ezelőtt. Vacsorát és szállást kértünk és kaptunk maguktól.” “Hogyne emlékeznék − mondta a gazda − amikor másnap reggelre eltűnt a kecskénk.” “Én voltam az, aki a mesterem parancsára, belelöktem szegény párát a szakadékba. Azóta is rettentően szégyellem magam érte. Hogy jóvá tegyem, hoztam maguknak ezt a szekeret.” ”Egy percig se bánja, örökre hálás leszek érte.” Csodálkozott nagyon a tanítvány. „Hát az meg hogy lehet? Erre a gazda elmagyarázta. “Nem volt már kecském, ezért aztán más megélhetés után kellett néznem. Gazdálkodni kezdtem. A birtok gyarapodott. Ma már jólétben és boldogságban élünk a feleségemmel és a gyermekeimmel. Magának köszönhetően gazdag ember lettem. Ha akkor nem hallgatott volna a mestere parancsára, továbbra is beértem volna a kecskével és a nyomorúságos sorsommal.”
Sokan félünk magunk belökni a szakadékba a kecskét. Mert elveszíteni valamit, ami régóta a miénk, amit megszoktunk, amihez érzelmek fűződnek, szorongással, fájdalommal járhat. Veszteségként, esetleg kudarcként éljük meg. Pedig a változás hozhat jót is, mozgósíthatja a bennünk lévő tartalékokat, erőforrásokat, lehetőséget teremthet a fejlődésnek, és egy új, jobb életminőséget eredményezhet.
Ha a változás mellett döntenél, és ebben támogatást keresel, várlak szeretettel.
/ Forrás: Türkiztoll, átdolgozás /
/ Kedves Állatvédők! Természetesen nem löknék semmilyen kecskét SEM a szakadékba, mint ahogy a farkas hasát sem vágnám fel, és Hamupipőke mostohatestvérének sem nyiszálnám le a lábát, hogy felmenjen a lábára az üvegcipő. /
Comentários